A világ legnépszerűbb sportja

A világ legnépszerűbb sportja, már nem népszerű?

Mit csinálnak azok, akik valaha focipályára, vagy annak közelébe merészkedtek? Már nem jó érzés egy közösség tagjának tudni magad? Hova tűntek a játékosok? Hova tűntek a minden hétvégén életre – halálra szomszédvári rangadók? Mi lesz veled mennyei megyei?

Ha már eddig eljutottál, az talán azt jelenti, hogy felkeltettem az érdeklődésedet, esetleg te is szeretnéd tudni a fent említett kérdésekre a választ. Annyit elöljáróban elárulok, hogy nem tőlem fogod megtudni sem az örök fiatalság titkát és a fentiekre sem adok választ ennek a hosszú monológnak a végén.

90-es évek béli születésű vagyok, halványan, de emlékszem, hogy a környékben mindenhol, értsd MINDENHOL volt focicsapat.
Ifi, felnőtt.
Ma jó, ha egy felnőtt csapatot ki tud állítani kettő – három – négy környékbeli településről érkező 1-1 játékos a helyieket kiegészítve. Ezek a srácok valószínűleg szeretik ezt az elfoglaltságot, képesek áldozatot hozni a közösségért, a sportágért, az esetleges sikerekért.

Hallomásból tudom, 10-20 évvel ezelőtt sokkal toleránsabbak voltak a munkaadók ezáltal sokkal szívesebben mentek a felnőttek is labdázni. Nem volt 3 meg 4 műszak, szabadok voltak a hétvégék, pattoghatott a pettyes. Nem egy logisztikai rémálom összeegyeztetni a munkát ennek a sportnak a már majdnem hivatásszerű űzésével, de nem hangzik egy lehetetlen küldetésként sem. Már nem presztízs?

Van egy filozófiám és az életemet is nagyjából ennek megfelelően igazítottam. Én. Egy a sokból. Heti kettő edzés, plusz hétvégén a meccs. Ha vasárnap volt a meccs, nekem már hétfőn jár a lábam, újra meg akarom mutatni kik a fasza gyerekek, extázisban akarok örülni minden gólnak, azokkal, akikkel jó eséllyel felnőttem, vagy legalábbis egy jó közösségben focizok, egyszerűen nem tudom másképp elképzelni a hétvégéket. Heti rutin.

Mint, ahogy azt sem, hogy ne szülessen még hozzám hasonlóan, nem több tíz, több száz ilyen ember. Hol vagytok? Már nem népszerű a labdarúgás? Hi-tech világ ide, okos sz@rok oda, basszus, ezt is egy okostelefonról írom meg, de nem edzés, vagy meccs helyett.

TAO rendszernek köszönhetően nem kell már a felnőtt csapat kinőt, elhasznált mezeit hordani az ifistáknak, 2-3 tenni akaró és tudó emberrel egész klassz felszereléseket lehet megpályázni, minimális önerővel. Mégsem látom a gyerekektől hemzsegve a környék focipályáit.

Mi a baj? Miért nem akar már belekóstolni ebbe a világba, csak nagyon kevés gyerek? Miért nem teszi vonzóvá a bőrfoci kergetése a fiatalokat?
Persze a nagyszámok törvénye még az én korosztályomat igazolja, ahol volt 15-20 fiú a ballagó nyolcadikosak közül, ott nagyobb lehetőséggel választotta a labdarúgást 8-10 fiatal, mint most, amikor már csupán 10-12 gyerek ballag általános iskolás végzősként.

A probléma nem globális, sőt, szinte biztos, hogy csak lokális eredetű, de kíváncsi vagyok, te aki ezt olvasod, a környezetedben, egy képzeletbeli ~20-30km-es kört rajzolva, mennyi ifjúsági gyerek és felnőtt húz a lábára hétről – hétre futball csukát?!

Érdekel a véleményed, meglátásod, amit akár ide kommentben megírva a tudomásomra is adhatod. Köszönöm, hogy elolvastad.
Hajrá mennyei megyei!